Az ilyen baráti hétvégék mindig különlegesek. Négy pár, nyolc jóbarát, egy vízparti nyaraló, rengeteg pia, grillezés, nevetés, és persze az a feszültség, amit senki sem mer kimondani, de mindenki érez.
Mert vannak dolgok, amiket mindenki „sejt”, de senki sem kérdez rá.
Mi, nők, jó barátnők voltunk. A férjeink is – együtt dolgoztak, együtt jártak focizni, együtt építették a grillezőt is a teraszon.
De én tudtam, hogy Dóri és Máté régóta nem csak barátok. Dóri az egyik legjobb barátnőm volt, és bár sosem mondta ki, az a nézés, az a félmondat, az a másodperces csend elárult mindent.
És én… én csak néztem őket. Figyeltem a testbeszédüket. És néha magamhoz nyúltam este, amikor mindenki aludt, és elképzeltem, mit csinálhatnak kettesben. Tudtam, hogy megtörtént már köztük valami. És azt is tudtam, hogy ez a hétvége sem múlik el nyom nélkül.
Szombat délután volt. A többiek eldöntötték, hogy kimennek a motorcsónakkal a túlpartra. Máté kifogásként bedobta, hogy valami nincs rendben a gyújtással, és ő inkább megnézné, maradna. Dóri rögtön jelezte, hogy fáj a feje, ő is inkább pihenne. Gyanús volt? Igen. Nyilvánvaló? Csak annak, aki igazán figyel.
Én azt mondtam, maradok napozni a parton. És ők ketten egyedül maradtak a házban.
Tökéletes alkalom. Tökéletes bűn.
A nap sült a bőrömön, de én nem a víztükröt néztem, hanem a nyitott erkélyajtót. Hallottam a halk nevetést, majd semmit. A ház elcsendesedett.
Pár perc múlva megláttam őket az emeleti ablakban. Dóri meztelen volt. Máté mögötte állt, csak egy póló volt rajta, de a csípője mozgása egyértelművé tette, mi történik.
A puncim azonnal reagált. A naptej a hasamon fényesen csillogott, a kezem csúszkált rajta, egyre lejjebb. Tudtam, hogy figyelnem kéne az égre, a madarakra… de én őket akartam nézni.
Dóri később elmesélte, mi történt bent. Nem kértem, hogy mondja el. De azt hiszem, élvezte, hogy valakinek elmondhatja.
Miután mindenki elment, az ajtó bezárult. Még meg sem szólaltak. Csak néztek egymásra. Máté odalépett hozzá, megfogta a tarkóját, és vadul megcsókolta. Dóri szinte azonnal benedvesedett. A ruhájuk egyenként hullott le a padlóra, miközben a falnak támaszkodva úgy dugta meg, hogy beleremegett.
A kanapén folytatták. Dóri a hátán feküdt, lábait Máté vállára tette, és mélyen magába engedte. A férfi úgy mozgott benne, mint aki pontosan tudja, mitől remeg meg a nő alatt. Nem volt romantika. Ez vágy volt, kíméletlen és forró.
A konyhapulton is sor került egy menet erejéig. Máté letérdelt, a nyelvét mélyen Dóri puncijába nyomta, miközben a hüvelykujja a másik lyukát izgatta. Dóri a pult szélébe kapaszkodva, remegve élvezett el a szájába.
A legőrültebb rész? Hogy még volt erejük, mikor kimentek a stégre, és ott, az erdő takarásában, Dóri a padra térdelve újra magába engedte Mátét. A combján folyt le a nedve, a mellei a fa ülőkéhez ütődtek minden lökésnél.
Azt mondta, soha nem volt még ilyen mocskos és ilyen izgató.
És én?
Én este Dórával ittam egy pohár bort, mikor visszajöttek a többiek. Csak rám nézett, halvány mosollyal. Tudta, hogy tudom. Én meg tudtam, hogy kívánom, amit csinálnak.
Talán egyszer majd én is ott maradok a nyaralóban…
Velük.